Helen Rodin apja ugyanis nem más, mint a vádat képviselő ügyész. Hogy Franklin magánnyomozó miért őt ajánlja a kétségbeesett Rosemary Barr figyelmébe, a könyvből nem derül ki. A filmben ennél jobban kidolgozott: ott az apja elismeréséért dacosan küzdő lány alakja bontakozik ki az ügyvédnő döntése mögött.
A könyvben viszont az első ügyvéd és James Barr között lefolytatott rövid párbeszéd hangfelvétele teszi elszánttá a vádlott újdonsült védőjét. Barr szavaiba kapaszkodna: “Nem a tettest kapták el.” “Kerítse elő nekem Jack Reachert.” Számára ez alapján az egyértelmű bizonyítékok ellenére is két dolog világos: Barr nem ismeri el bűnösségét, és úgy véli, Jack Reacher ennek bizonyításában segítségére lehet.
Csalódnia kell azonban, amikor megérkezik Reacher. Ő ugyanis “temetni jött Cézárt, nem dícsérni”… Az ügyvédnő is döbbenten fogadja a hírt: Barr 14 évvel korábban már elkövetett egy hasonló mészárlást. De ha már kéznél van Reacher, és Franklint, mint magánnyomozót nem tudja megfizetni, a volt katonai nyomozó lelkiismeretére apellál, hogy ingyen segítsen neki. Valahogy még mindig nem fogta fel, Reacher ellenérdekelt. Gyenge érv Helen részéről, hogy maga Reacher is csak úgy szeretne távozni, hogy minden kérdés tisztázott Barr bűnössége ügyében. A rendőrségi bizonyítékokhoz viszont csak a védelem képviselőjeként juthat…
Reacher kelletlenül, de elfogadja az ajánlatot. Megtekinti a bizonyítékokat, és meggyőződik: Barr a bűnös. Talán el is hagyná a várost, ha az este folyamán nem kötne bele egy helyi banda és veretné össze magát a hórigorgas pofonosztóval. Reacher meg van győződve róla, hogy a támadás megszervezett volt. És innentől kezdve válik érdekessé a történet.
Egy-két dolognak utánanéz, ami szöget üt a fejébe:
A sok-sok felvetődő kérdéssel összefüggésben megfogalmazódik Reacherben, Barr azért hagyott hátra annyi nyomot, hogy elkapják. Ám amikor ez bekövetkezik, mégsem tesz beismerő vallomást, hanem helyette kódolt üzenetet küld. Miért? Mert valószínűleg megfenyegették! Kényszerítették, hogy elkövesse ezt a bűntettet. És valószínű, hogy egyetlen hozzátartozójával, a húgával zsarolták.
Reachernek csak egy baja van a kényszerítés elméletével. Ha beigazolódik, az ügyész rá fog ugrani a nagyobb halra, akinek feladásáért cserébe Barr megúszná az esetet. Megint. Márpedig Reacher nem ezért ment oda.
Időközben Barr felébred a kómából, meglepődik, hogy ügyvédje van, mert a kérdéses napra nem emlékszik. Reacher azonban elbeszélget vele, és kiderül, Barr ugyanonnan lőtt volna, ahonnan Reacher is előnyösebbnek tartotta volna: az autópálya felüljárójáról. Miközben a volt katonai nyomozó újra elemében göngyölíti fel a szálakat, többeknek nem tetszik a tevékenysége: az ügyész úgy érzi, “rossz hatással” van a lányára – valójában a saját sikere miatt aggódik. Sokkal veszélyesebb ellenségnek ígérkezik azonban “A Zec“.
A Zec (=A Fogoly) egy Gulag-túlélő, aki jelenleg az USÁ-ban a helyi orosz maffia vezére. Ő utasítja az embereit, hogy végezzenek a kislánnyal, aki Reacherbe kötve kiprovokálta a megrendezett verekedést. Sandy-nek Reacher szállodája közelében kell meghalnia, hogy a gyanú “a katonára”(=a Zec szóhasználata Reacher kapcsán) terelődjön.
Az ügyész közben a városba kéreti Eileen Huttont, aki egykor a katonai bíróságon a vádat képviselte Barral szemben. És nem mellesleg, Reacher csaja volt akkoriban. Eileen nem ad ki katonai törvényszéki információt, szerepe jóformán arra korlátozódik, hogy újra lefekszik Reacherrel. Így a főhős vonzerejével szemben (a könyvben!) inkább közömbös Helen Rodin és a futó légyottra annál inkább nyitott tévés sztárriporter Ann Yanni üres kézzel távozik. (Pedig az utóbbi a rendőrségen még alibit is kényszerül biztosítani Reachernek, miszerint együtt szexeltek, amikor meghalt Sandy, így Reacher nem lehet a tettes…)
Eileen azonban nem csak a férfi ágyékában ébreszti fel a régi emlékeket. Reacher visszaidézi, hogy 1991-ben Kuvaitvárosban Barr mindenkit levadászot, aki a puskája csöve elé került. A nagy hőségben ez azonban csak négy US Army-altiszt volt, akik éppen nemi erőszakkal fűszerezett fegyveres rablásukról távoztak. És a kórházban ezúttal is úgy nyilatkozott, hogy az autópálya elhagyatott felüljárójáról kiürítette volna a tárat. Azaz 10 lövést kellett volna leadnia…
A mészárlást tehát nem egy pszichopata követte el, hanem egy hidegvérű gyilkos. Nem céltalan lövöldözés zajlott le, hanem kiszemelt áldozat(ok) kivégzése. Felismerése megerősítéséhez még ellátogat a lövészfarmra Kentuckyba, ahová Barr járt gyakorolni, de a nyomozás menetében mindenképpen fordulat állt be: meg kell vizsgálni az áldozatokat!
A lövészfarmon összehaverkodik a tulajjal, akinek a bizalmához és a Barról folytatandó beszélgetéshez egy 300 yardos telitalálattal kvalifikálja magát Reacher. Kiderül, Barr soha nem egyedül érkezett, ám társa botrányosan lőtt, míg Barr lövőlapjai hibátlan eredményekről árulkodnak. Vagy talán még többről?
Reacher nem hisz a véletlenekben. Pláne nem a tudatos véletlenekben. “Mindig van egy minta.” A minta pedig nem más, mint Barr társának találatai a céltáblán. Charlie, mert így hívják Barr rejtélyes haverját, mindig telibe találta, amit el akart találni. Csakhogy az többnyire nem a fekete pont volt középen…
Míg Barr? Nos, az ő tábláin közelről leadott kézifegyver nyomok láthatók. Ezért a hibátlan eredmények. (Arra persze nem kapunk magyarázatot, hogy akkor minek járt olyan messzire lövöldözni, és ha használta egyáltalán, hova lőtt a puskájával…)
Egy szó mint száz: James Barr nem követhette el a gyilkosságokat! Már csak az időközben kiderülő kezdődő paralízise miatt sem.
De akkor ki? És miért? Reacher a lövések ritmikája alapján kilogikázta, hogy egy célpont van, mégpedig az egyetlen nő az áldozatok között. Szükség lesz Franklin magánnyomozói munkájára, ezért Reacher összehozza Ann Yanni tévétársaságát Helennel és Franklinnel, hogy a sztori sajtós kisajátításáért cserébe pénzeljék a nyomozót. Az idő szorítja őket, mert az oroszok elrabolják Rosemary Barrt.
Sok sikertelen próbálkozás után végre valami nyom: a női áldozat férje két hónappal korábban eltűnt…
A házaspár kapcsolati hálójának feltérképezése során kiderül, a férjnek építőipari alapanyag vállalkozása volt, de az utóbbi időben komoly gondjai akadtak. Rendre veszített a közbeszerzési tendereken, mert az önkormányzati megrendeléseket elnyerte előle egy kenőpénzzel operáló riválisa. Ahogy elkezdett vizsgálódni, nyoma veszett. Mire a felesége is rájött bizonyos összefüggésekre a férje eltűnésével kapcsolatban, agyonlőtték.
A törvénytelen eszközökkel dolgozó vállalkozás egy offshore cég. Ugyanaz, mint a korábban Reacher által az orosz maffiától zsákmányolt mobiltelefon előfizetője. A városházi szerződéseknél egy Mistrov nevű ügyfél képviseli a céget, akiből aztán Reacher kiver 6 nevet és egy címet. (Ennél a pontnál nekem a Zecre nem jellemző óvatlanság szúrt szemet: egy ilyen gyenge láncszem ismeri a maffia vezérét, legközelebbi embereit és még a székhelyét is?)
A helyszín ugyanakkor megközelíthetetlen. Egy nagy, háromemeletes ház a nagy semmi közepén. Kerítés nem védi, de hőkamerák pásztázó szemei igen, a tetőtérben pedig Charlie, a mesterlövész várja, hogy Reacher besétáljon a csapdába. Hősünk még egy ilyen kihívástól sem retten vissza. Jól eláztatja magát a kavicsbányában, hogy a hőkamerák ne ismerjék fel, ám olyan nagy távolságot kell megtennie, hogy azalatt mindenképpen elkezd hőt termelni és láthatóvá válik. Rendkívül kockázatos a terv, a végső szakaszon azonban segítségére van Helen a lőtávolon kívüli, de még így is veszélyes elterelő manőverével.
Reacher észrevétlenül bejut a házba, és helyiségről helyiségre járva sorban végez a Zec embereivel. A nagy túlélőt végül nem bántja, csak ráveszi, hogy tegyen beismerő vallomást, és adja ki a belső informátorát, aki nem más, mint Emerson nyomozó.
Teszteld a tudásod! Kattints az alábbi gombra:
by Ortega