Az ügy – részletek

De a helyi seriff természetesen bekavar. Először is kiderül, ő ugyanolyan katonai nyomozó volt a tengerészgyalogságnál, mint Reacher a hadseregnél, ezért jól tudja, hogyan működnek a dolgok. Ha van egy detektív a bázison, akkor majd érkezik egy “undercover” is a városba.

Reacher először ízleli meg, milyen az céltalan csavargónak lenni ex-katonaként – mert ez a fedősztorija. Deveraux seriff azonban pillanatok alatt leleplezi. Nincs nehéz dolga. Az égimeszelő idegen egy kihalt városba érkezik, mivel Munro kijárási tilalmat rendel el a támaszponton. A kis porfészek, amelyen keresztül naponta egyetlen egy vonat halad át, hosszabb távon ellehetetlenülne a kimenőjükön a pénzüket bőkezűen elszóró katonák nélkül. A fennálló helyzet tehát senkinek sem jó.

Reacher azonban nem óhajt részt venni egy eltussolásban, az igazságot akarja, akár a fentebbről érkező parancsok megszegése árán is.

A gyanú kezdetektől fogva az áldozat fiújára terelődik, Reed Riley kapitányra, aki nem más, mint Carlton Riley szenátor, a rendkívüli befolyással bíró Fegyveres Erők Bizottságát elnöklő politikus fia. A háttérben tehát komoly erők tevékenykednek, hogy a teljes igazságot jótékony homály fedje.

Reachernek lelepleződése után a seriff nyomására el kellene hagynia Carter Crossingot, ám senki sem akadályozhatja meg, hogy „magánemberként” ott maradjon. Márpedig erre több nyomós oka is van: újabb és újabb kérdéseket felvető nyomok és áldozatok kerülnek elő, továbbá a seriff személye. Deveraux ugyanis nő, méghozzá feltűnően vonzó.

Kezdettől fogva vibrál a levegő közöttük, lehet sejteni, hogy valami lesz… Meg aztán egymást elkerülni is nehéz lenne: mindketten ugyanazon az ügyön dolgoznak, a városka egyetlen bisztrójában étkeznek, és egyetlen panziójában szállnak meg, mely utóbbinak más vendége nincs is. Reacher nem csak személyes vonzerejével és tengerészgyalogos papájával szerez jó pontokat a hölgynél, hanem éles logikájával is, aminek köszönhetően hamarosan elkísérheti a nyomozás szempontjából fontos helyszínekre és személyekhez (hullaház, a boncolást végző helyi orvos, két további áldozat családja, az első áldozat szomszédai).

A katonai nyomozó már a városba érkezésekor tudomást szerez egy kék autóról, amelyet az éjféli gyorsvonat ripityára zúzott. Személyi sérülés nem volt. Valaki egyszerűen csak a síneken hagyta a járgányt. Egyértelmű bizonyíték-megsemmisítés.

Reacher megtalálja a rendszámtáblát és kisilabizálja a feliratot. Lekérdezi a tulajra vonatkozó információt, ám falakba ütközik. Időszerűvé válik, hogy beizzítsa informális kapcsolatait. Amelyek egyébként is önműködőek. A Bad Luck and Trouble-ból (A baj nem jár egyedül) ismert speciális ügyosztály tagjai visszaköszönnek: Stan Lowrey, Karla Dixon, Frances L. Neagley. Utóbbi magától rájön, micsoda darázsfészekbe nyúlt Reacher és önként a segítségére siet.

Időközben kiderül, nem csak a fehér nő Janice May Chapman halt meg Carter Crossingban erőszakos úton. Hónapokkal korábban két fekete lány is hasonló módon végezte. Az áldozatokban közös? Mindannyian nagyon szépek voltak. Jellemző az amerikai Délre, hogy csak a fehér lány meggyilkolása után csapnak magasba a hullámok és kezdenek el komoly nyomozást folytatni az ügyben…

A bázist közben síri csend veszi körül, és egy biztonsági zóna, amelynek létezését persze mindenki tagadja. Csakhogy ehhez a zónához közeledve ketten is meghalnak…

Reacher végül rájön, a biztonsági zóna és az azon belül történt két gyilkosság egy patrióta egyesület katonásdit játszó idiótáihoz köthető, akik „felsőbb utasításra” segítettek be a hadseregnek. Reacher hazaküldi őket, miután golyót küld a gyilkos fejébe, aztán csapdát állítva besétál a Pentagonba elkapni a „felsőbb utasítás” tettesét, Frazer ezredest, aki hamarosan szintén pokolra jut.

Ezt követően azonban siet vissza Carter Crossingba Elizabeth Deveraux hívogató combjai közé, ahová időközben befogadást nyert, és természetesen azért is, hogy az ügyet megoldja. Mert a lányok gyilkosának kilétéhez alig került közelebb.

Child igyekszik több ponton is félrevezetni bennünket. Munro gyanús európai ténykedéséről közelebbit nem tudunk ugyan meg, de legalább kiderül, megbízható fickó, akivel Reacher végül összehaverkodik, és a végkifejlethez vezető úton hősünk nagy segítségére van.

Elizabeth Deveraux, a seriff azonban keményebb dió. Napvilágra kerülnek olyan részletek, amelyek apránként őrá terelik a gyanút. Reacher nem kertel, és magyarázatot követel, majd kap is, ami elsőre nem hangzik túl meggyőzően, főleg hogy Garber is – talán nyomásra – a nő bűnösségét igyekszik sugallni.

Végül azonban minden tisztázódik. Reed Riley a tettes, míg apja, akinek Janice May Chapman korábban a szeretője volt, bűnrészességgel vádolható. A szenátor befolyása, hatalma kimosná a szarból mindkettőjüket még az egyértelmű bizonyítékok ellenére is, ezért Reacher igazságérzete nem bízza jogszolgáltatásra a megoldást. Puszta kézzel végez mindkettőjükkel, majd a síneken hagyja őket az autóban, a többit a percekkel később érkező éjféli gyorsra bízza.

Hogy Reed Riley, miért gyilkolta meg ilyen durva módszerekkel a nőket, akikre ráunt, függetlenül attól, hogy mind el akarta vetetni magát, és volt olyan is, amelyik gyereket várt tőle, nem tudtuk meg. Valódi magyarázat, mi motiválta a még egy kommandóstól is különös kegyetlenséget, nem akadt…

További érdekesség Reacher kollégája, Munro. Duncan Munro ugyanis létező személy! Egy ausztrál úriember, aki 2010-ben megnyerte a Random House kiadó által szervezett Reacher hasonmás versenyt előbb Ausztráliában, majd nemzetközi összehasonlításban is. Ránézésre nincs is hiba benne: ő lehetett volna, aki a leghitelesebben megjeleníti Jack Reacher alakját. Csakhogy, ő nem színész…

Child legalább azzal tisztelgett előtte, hogy róla nevezte el Az ügy című regényének egyik szereplőjét. Ha ezt a háttérinformációt már a regény olvasása előtt tudjuk, akkor egészen biztos, hogy nem vezet meg minket az író: mert ezek után elképzelhetetlen lett volna, hogy Munro negatív szereplő legyen!

A legjobb Jack Reacher hasonmás, Duncan Munro az íróval