El kell ismerni, Child (és kiadója?) remek címeket ad regényeinek. Kivétel nélkül elmondható róluk, hogy tömörek, kifejezőek, és nem egyszer kreatív játékosság jellemzi a bennük szereplő szavakat. Az tény, hogy marketing szempontból, nem mindegyik ütős, de a thrillerek, krimik piaca annyira telített a túlzó, és a mögötte lévő tartalommal távolról sem összhangban álló címekkel, hogy talán éppen ez az elegáns visszafogottság az, ami célravezető.
Az első kötet címe, a Killing Floor ráadásul nem nélkülözte a hatásvadász elemeket, ám mögötte valóban kegyetlen vérengzések és egy nagyon jól sikerült történet áll. Ezek együtt alapozták meg az író hírnevét.
Nyilvánvaló, hogy a szójátékokkal egy fordító nem minden esetben élhet, ám az alábbiakban kitérek majd arra is, amikor nem túl szerencsés, vagy általam kifejezetten elhibázottnak tartott magyar cím alatt jelent meg Jack Reacher újabb és újabb kalandja. Persze, hál’ Istennek, van az ellenkezőjére is példa, amikor a hazai kiadás jobb nevet kapott, mint maga az eredeti.