ápr 27th5. cím – Echo Burning

Szintén a legjobb Reacher-sztorik közé tartozó könyvről van szó, amelynek a címe ragaszkodás esetén megoldhatatlan feladat elé állítja a fordítókat. Echo ugyanis a texasi település neve, ahol az események zajlanak, és a végén – ezzel talán nem árulok el sokat – valóban le is ég, ha nem is a szórt település jellegű kisváros egésze, de az események fő helyszínét jelentő farm maga. Az “Égő Echo” azonban magyarul használhatatlan.

Persze az amerikaiak sem helységnévként értelmezték az Echo-t, hanem mint visszhangot. Az Égető visszhang viszont nagyon jól megjeleníti a sötét múltban gyökerező ártatlan áldozatok síron túlról is felhangzó visszhangját, amely a jelenben vádlón égeti az egykori tettesek lelkét.

A GeneralPress Lángoló sivatag-ja jól hangzik, de kevésbé korrelál a regény tartalmával, a történetet ismerve a Reader’s Digest Utolsó pillanatban címe is kevésbé kifejező. Közelebb vitt volna az Égető szükség, amely által világossá válik, hogyan kerül Reacher a történetbe és egyáltalán kapcsolatba Carmennel. Esetleg lehetett volna még A farm sötét titka, amely már a regény mélyebb rétegeibe hatol le.

ápr 27th4. cím – The Visitor/Running Blind

Különböző címet kapott a brit és az amerikai kiadás, és meg kell hagyni, mindkettő jól sikerült. Az egyik legjobb Lee Child-regény elnevezése első ránézésre egyszerű, semmitmondó, ám tömörségében annál kifejezőbb. Sem a borító, sem a cím nem tekinthető bombasztikusnak, ám három jól sikerült bemutatkozás után már nagyon nem is volt szükség rá. A látogató/A titokzatos látogató (Reader’s Digest/GeneralPress) fordítások a brit címre nyúltak vissza. Nagyon ezzel nem lehetett melléfogni.

Szerintem mondjuk az amerikai cím erősebb. Marketinges szemmel nézve mindenképpen ezt választottam volna. Így lehetett volna magyarul Vakra futva. Ami jobban megjeleníti a Child által kedvelt játékot is a szavakkal. Mert az áldozatok “vakon” mennek végzetükbe a krimiirodalom egyik legkülönösebb technikájával gyilkoló tettes utasítására, miközben az FBI és Reacher csak sötétben tapogatóznak…

ápr 27th3. cím – Tripwire

Reacher szemszögéből a veszteségek és nyereségek regénye. Igazi komor hangulatú történet, amelyben a főhősnek először kételyei támadnak a megérzéseit illetően, ám a végén azok mégis helyesnek bizonyulnak. Mit lehet tenni egy bűnszervezettel, amely hol a jog, hol az erőszak eszközével éri el, amit akar, és elpusztíthatatlannak tűnik? Csakis egy ügyvéd(nő) és egy Reacher-típusú “hero” veheti fel vele szemben a harcot!

Mert az áldozatok reménytelenül belegabalyodtak a pók hálójába… Itt el kell ismerni, a GeneralPress-kiadvány magyar címe (A pók hálójában) találóbb, mint az eredeti (Tripwire = szögesdrótakadály), mely utóbbi ugyan utal a történet militarista száljára is, ám az ezúttal másodlagos. A lényeget a magyar cím tökéletesen megfogta.

ápr 12th2. cím – Die Trying

A második Reacher-regényben a hős olyan szituációba keveredik, amikor nincs más választása, mint hogy életét kockára téve próbáljon meg kiszabadulni szorult helyzetéből.

Vagy sikerrel jár, vagy legalább „próbálkozás közben hal meg” (= die trying), és nem „ágyban, párnák közt”…

Az eredeti cím ezúttal is ott van, a magyar Ne add fel könnyen (GeneralPress) viszont csak tétova kísérlet arra, hogy az angol nyelvűt visszaadja. Bátrabb kiállással lehetett volna a Háttal a falnak, ami 2001 óta ugyan szerzői joggal védett, ám a második Child-bestseller elvihette volna pálmát az 1999-es magyarországi megjelenéssel. Nem mellesleg ez a cím játékos utalás is lehetett volna a sztori bizonyos eseményeire. Szintén játék a szavakkal, bátrabb, ütősebb, „reacheresebb” lett volna a Küzdve vagy halva…